Van pár liget, van pár bokor,
ahova így-úgy tartozol,
van pár dallam, meg egy gitár,
meg annyi minden, ami fáj,
és van a szél, ki furcsamód
már úgy ölel, hogy takaród,
van Istenedtől nagy hitel,
hogy nem üzen, ha menni kell,
meg őrületbe vert tudat,
mi holtodon is átmulat,
jön valahonnan üzenet,
te nem is érzed a jelet,
mert poharad már keserű,
de lélegezz, mert gyönyörű.
ÉLtető szavak, Mitykám. Madárlányos ölelésekkel vagyok
Valóban: itt is gyönyörű.
Ahogyan a Versed is, Barátom.
“és van a szél, ki furcsamód
már úgy ölel, hogy takaród”
Szíven ütő megszemélyesítés…
Nagy versnek gondolom.