ébredsz megint eleven érzékekkel
(az ököllel gyötört szívgödör milyen
gyorsan felejt) már nem kell emlékezet
előhívni a színeket kitárulsz
sarkig s ő felszikrázva körülölel
húzta ha maga után a porban most
áll kiterjesztett szárnyakkal előtted
ígérve hogy röptet örül amikor
látja hogy kétkedés nélkül öltöd fel
6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nem ritka Költőknél, hogy a fontos gondolatot zárójelbe teszik… nekem az akadt a szívembe, amit te zárójelbe öleltél… köszönöm az ünnepi verset.
Igen, drága Mari, a zárójelezés is lehet a kiemelés eszköze…
Én köszönöm figyelmedet és jelzésedet!
“már nem kell emlékezet
előhívni a színeket kitárulsz
sarkig s ő felszikrázva körülölel”
szépen mondtad, Tibor. Gratulálok!
Köszönöm szépen, kedves Vali!
“örül amikor
látja hogy kétkedés nélkül öltöd fel”
Gratulálok, Barátom!
Köszönöm szépen, Barátom!