ami volt minden
arcok történések egyenletek
Idő-mozsárban összetört gyöngyszemekké lesznek
többé föl nem fűzhetők
könnyű porként elfújja őket a felejtés
az emlékezés mélyében csupán egy-egy
nagyobb darab mi megragad
s mikor éjjel átizzadva fölriadsz és keresed
a villanykapcsolót de kezed hűvös sziklát tapint
és barlangrésen át látod a csillagtüskés külvilágot
a parkoló autó féklámpái úgy bámulnak rád
mint két haragtól vöröslő medveszem
a távolból akár elejtett zsákmányállat
riasztó sivalkodása kaszabolja a csendet
megbénít egy elfelejthetetlen ősi tapasztalat
a félelem
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“barlangrésen át látod”
Íme az atavizmus működése, beleértve ama ősí tapasztalat öntudatlan előhívását is…
“csillagtüskés külvilág” csak Te tudsz ilyet, Istvándorom… ölellek: KedvesMarid
Hát van mit tanulni Tőled 🙂