Sok-sok vándorév,
egybegyúrva. Kopott,
elhasznált idő. Tükörbe
nézel. Te vagy. Mögötted
libasorban halottaid
és földúlt sárga kert. Néhány
fonnyadó, nyár-ízű virág.
Több ez, mint csak ősz.
Aortaágon varjú billeg.
Ha eltörik alatta fölszáll.
Mégis fegyelmezett vagy.
Ez a te gyengeséged.
Belül fúj a szél.
Belül száll a por.
A villámlásból is alig
látszik ki valami. Lehetne
szavak fénye, vagy
esőtől csillogó levél. Belül
dörög. Ami omlik, benned
omlik. Nincs több lehetőség,
földrengéseidről most kell
lecsatolni a láncokat.
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nem csak lehetne.
Az.
Szavak fénye — sugárzik.
Kifelé NEM TUDSZ omlani, Barátom.
elhasznált idő – jó
összetör(del)sz
“belül dörög” pont így érzem, Istvándorom… ölellek: KedvesMarid