Miért csupán a jaj,
miért csupán a nincs.
Tenger helyett, miért
sziklazátony?

Hajó, csók kincseket
hozhatna-vihetne,
mégis csupán a lék
és törött vitorlarúd.

Hétmérföldes csizma-
sorsban is topánkalépt.
Kikelet mosolyára kormot
fröcskölő ébredés.

Miért törött gólyaláb
s könnybe fulladó bohóc,
miért kő és üveg , miért
nem lelkek találkozása?

Mezők helyett agyag, indulás
helyett magány és jaj,
a kertben virág helyett
rozsdafolt-kelések.

Miért csupán a gond,
a nincs, a lehetett volna,
sosem a teljesült, az ép,
a csorba nélküli.

Ám seb sebbel nem
gyógyítható és az egybe-
szőtt jajszavak füzére, bizsu
csupán a fájdalom nyakán.