hellohellohello! jó reggelt, szép napot!
igen neked beszélek így is úgy is „evan”
nincs nélküled hisz’ mindig velem leszel
ha más dimenziókat jársz is az a kötelék
el nem szakadhat bár húsba vág a hiány
fáj és szeretnék szabadulni ettől de nem
lehet csak olyan módszerrel amit te nem
helyeselnél pedig tudod tudok trükköket
lehettem volna bűvész színész sőt ezoizé
maradtam buta boszi -aki csak okoskodik
nem tudtalak megmenteni sem a haláltól
sem magadtól se a napi bolondságaimtól
bánok minden vitatkozást és hisztikézést
bánom hogy nem tudtam jobban tudatni
szeretlek és nagyra tartalak te vagy az én
családom lelki társam  legfőbb támaszom
elvesztettem veled azt, ami igazán számít
a derűt a békét a küzdeni akarást a hitem
abban hogy nem hiába kínlódunk vannak
kis örömök kis tüzek amik kárpótolnak és
a közös élmények álmaink is előre visznek
erősek vagyunk mert segíthetjük egymást
megbuktam – kérlek bocsáss meg nekem!
nem tudom, ebben az életben ki törleszt
kinek és miért választhattuk ezt a karmát
mit kell ebből tanulnom és te mi tanultál
huszonnégy napja nem vagy velem mégis
minden percben igen – talán ez az öröklét