1

a május szült nekem cserepesre száradt
tócsákban csalóka felhők dajkáltak
murvás út hozott völgyem reményéhez
igazított ahol fecskék hűlt helyét őrizték
a telefonvezetékek és összefonódott
álmaink tolluk melegétől langyosultak
de megtudtam hogy a zajok zűrzavarából
menekültél hozzám csendet hazudni
szavaidat lassú szél keresztezte azt hittem
a béke ereszkedett ránk pedig csak
meglepődtél jóságomtól az ég kékje
figyelte arcod amin kirajzolódott egy
vesztett táj gyertyákat gyújtottam a kaputól
az ajtóig de megriadt a láng és végleg kialudt
amikor elmentél

2

majd egyszer befogad egy ősz károgása
otthonod lesz a hang ami nem hagy nyugtot
új dalokra ingerel majd egyszer befogad
a sárga híd lábánál ujjongó köd amin
összetörnek a láncok elhal benned minden
levél zörrenése amit nem küldtem el
majd egyszer egy lélektelen fakó napon
megvakul tekinteted ívfényétől
aki beléd szeret

3

és minden sietség nélkül eljött a nyár
a föld talapzatához szögezett az ég
súlya ránk nehezedett a kerítés
lécei közül szökdöső virágok szabad
lendületével üzent a táj a fákra mint
érett gyümölcs ráragadt a nap
előre sejtenünk kellett volna
a zuhanást

4

a szárítókötélen szívalakban
összeragadt szitakötőket néztük
ne gyere közelebb kértelek
az útifüvek lándzsahegye
tévútra vezet

mekkora égboltot hasít ki magának a tuja
micsoda hév a madarak szárnycsapásában
és mennyi felejtés a könnyek árvizében
milyen hosszú út csábít el kapumtól

pipacsok bíbora hazug szenvedély
a nyár mély árka vagy
de a Tó túlpartján a bizalom mosolya vár