elcsábított hogy beleforgasson magamba
Salvador-Dalí-mázba forgasson
engemmé tett az isteni NŐ
óriási négyzetrácsos lapáton
párzó kések voltunk szeretők
sikolyokra hasadt a hajnal
s mikor lefutottunk a partra
az álszent halászfalut meztelenségünkkel
összekaristoltuk
egy kavicsra álltam és
visszahajtogatott szárnyaim kibontottam
emelkedésem képe bennem tükröződött
könnyű tollak asszonyom érintései suhogtak
szálltam

(posdata)

tegnap a játszótéren
(mozi helyett oda járunk)
órákig néztem amint le-föl le-föl lágyan
Voltaire vigyora libikókázott Gala mosolyával
s bár a nappalt piros téglákkal
a délután már befalazta
mégis ablak nyílt az égre
a csönd hóna alól kigördült egy csillag
s mint 1929 éve fölsírt a Csecsemő
József bennem esett térdre
ma mégis tépőfogakat festettem
a bárány tekintetébe

Port Lligat
6 de junio de 1929

ma megpróbáltam verset írni
miközben Gala körbe-lüktetett
betűket róttam szoknyaszélre
A-tól Z-ig néztem körhintaszékeket

még alig volt hajnal ám délután lett
mert az piroslón izzik (asszonytenyér)
és azon másként sülnek a napi tervek
(az állvány földőlt a vászon fehér)

s én néztem amint pillái lehunyva
(válla csípője combja hogy mondjam el)
aludt elomlón mint ki beleunva
a kéjbe párnák békés völgyében pihen

mint aki nem akar mást csak szenderegni
testünk-pattintotta ős-szikrák alatt
éppen a spalettát próbáltam résre nyitni
mikor Gala ezer kezével átfonta nyakamat

Port Lligat
7 de junio de 1929

nagy kék általános
napok után tegnap
a kikötőben három
tervem kihajózott
nem tudom vissza-
térnek-e az útról
érdektelen hiszen
olyan játék résztve-
vői melyeket még
ki sem találtam
hiszen a tenger is
az én ötletem volt
távol egy sirály röp-
téből engem aláz
egy részeg augur
miközben nekidő-
lök a sziklának
melyet belülről
Jézus próbál
Máté evangéliu-
mába lökni dőlök
furcsa nem emberi
szögben látod ez az
mert leírva is elég
hülyén néz ki hogy
kilencvenfokos élet

Port Lligat
8 de junio de 1929

behúzódok ide ebbe az
alig-jelölt lüktető Időbe
jégeső vagyok mit sem
használ ellenem
esernyőm hiszen saját
zuhanásom tovább
darabol apró megha-
tározhatatlan részletekben
hullok ki látja mindezt
ebben az éjszakában
mikor denevérek Top
Secret röpte is kifecseghető
de nincs félnivalóm mert
Gala operálja belém
az öröklétet hiszen + nem
fiókos akt Ő vagy fotelszáj
melyen kényelmesen
megpihennek a csókok

Port Lligat
9 de junio de 1929

ki tudta mi mikor és hol
ki miért épít mólót és nem hidat
Anyám jaj én én a Te égre-tárt
tenyeredből hullottam ide
a Te kétségbeesett fohászod
vagyok mit velem kértél értem
hogy fogaskerék legyek
mások egyszeregyre-járó lomha
gépezetében
jaj Anyám mégis szögletes kerék lettem
idegen nékem a gurulás szállok
Anyám hús-vér-por vagyok
a mindennapi szélvészek közepette
ne imádkozz értem Anyám mert
gyönge vagyok és meghalnék
összekulcsolt kezeid satujában
látod itt van nékem a másához-hűtlen
asszony kinek az öle tűz és szava
lajtorja önnön padlásom előtt

Port Lligat
10 de junio de 1929

a halászok hálóikat
mindennapokból csomózzák
keddet szerdához szorosan
s vélik az Idő  nem férhet át
a hézagokon szentül hiszik ezt
és néha dalra fakadnak bennem
mert szeretnék hogy otthonra leljek itt
ezen a parton anyám és apám hangjától távol
hát lettem keddek és szerdák között a hézag
melyben a látomások fönnakadnak
s a halászok mit sem sejtve
napról napra belém halásszák a valóságot
de én (hogy megóvjam a csütörtököt)
ezt letagadom

Port Lligat
11 de junio de 1929