Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy
kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,
szívemig fölérő hamis fagyban kihullott
meséim tejfoga, elborul hű lovam homloka.
Varjúláb tapod szűz havon, farkas jár a hold-
udvaron. Belesápadnak a vének, elkékül
az ajkakon az ének. Hittem nagytüzű tavaszban,
sorsot érlelő nyarakban: villámaimon
jégből a nyereg, most az átok is gyönyörű lehet.
Otthonosak akik a télben, próbálják koronám
fejszeélen! Kidőlnöm nekem lehetetlen,
gyökerezem a szerelemben; szerelem végvára
védj meg — ne hagyd, hogy kegyelmet kérjek.
6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nagyívű, imádságos vers. szép jelzőidet, költői képeidet örömmel olvastam: “déröklű iszonyat”, a mesék tejfogának kihullása, és még sorolhatnám, de nem cincálom szét a verset. 🙂
köszönöm, hogy a TÓ is ringathatja, Tibor.
“most az átok is gyönyörű lehet” ez szíven talált.
Én köszönöm a szívközeli méltatást és a ringatást, drága Mari! 🙂
„Léleknyi csönd, teremtett lélek,
ne higgyétek hogy kegyelmet kérek.
Télben, déröklű iszonyatban,
szívemig fölérő hamis fagyban
Kihullott meséim tejfoga,
elborul hű lovam homloka.
Varjúláb tapod szűz havon,
farkas jár a holdudvaron.
Belesápadnak a vének,
Elkékül az ajkakon az ének.
Hittem nagytüzű tavaszban,
sorsot érlelő nyarakban:
Villámaimon jégből a nyereg,
most az átok is gyönyörű lehet.
Otthonosak akik a télben,
próbálják koronám fejszeélen!
Kidőlnöm nekem lehetetlen,
gyökerezem a szerelemben;
szerelem végvára védj meg
— ne hagyd, hogy kegyelmet kérjek.”
(visszaloptam a hangszered…
itt-ott fölsejlik Nagy László…)
’74-es szöveg, és eredetileg pont úgy tördeltem, mint most Te. Keletkezésében a Nagy László-i tartásnak bizonyosan meghatározó szerepe volt.
Amiért “öregen” belenyúltam, az a ragrímek (iszonyatban/fagyban, tejfoga/homloka, havon/udvaron, tavaszban/nyarakban, télben/fejszeélen) eltüntetésének, “belső rímmé” tételének szándéka. (Ráadásul akkor még nem is beszéltem arról, hogy az eredeti tördelés szerinti sorok szótagszáma rapszodikusan — szinte soronként — 8 és 10 között váltakozik.)
A másik megoldás az lehetett volna, ha megpróbálom “igazi(bb)” rímekkel kiváltani őket, csakhogy a szöveg (számomra ma is erősnek tűnő) képei szerintem ezekkel a szavakkal ütnek igazán.
Köszönöm jelzésedet, Barátom!
Ez is nagyon tetszik, Barátom!
Köszönlek, Barátom!