ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű
álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó
embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos
szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda-
háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a
hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet
szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseket
lődöző virágot ki teremt biztonságot a gyermekkor
kapszulákban őrzött homokszemeiből ki varázsol
új édent a fák forgácskupacából ki terít meg
az embernemzetség utolsó vacsorájához
4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“ki cserél izzót az energiatakarékos
szívekben”
(“hűlve latoló józanságban / ahol áru és árulás van”)
igen megtisztelő a párhuzam, de szeretném N.L. hatalmas tüzének csak egy szikráját is magaménak tudni, Tibor 🙂
Van, amire tudom a választ… 🙁
Az már félsiker, ha van, amire Te is tudod a választ…