„Ott álltunk. Leforrázva.” (Julio Cortázar)

szerettük azt a házat hazát akartam írni de kihúztam mintha olyan nagy különbség lenne ház és haza között mintha a jól elhelyezett ékezetek és az írásjelek elegendő biztosítékot nyújtanának a hiány ellen kapaszkodókat a szakadék megmászásához mintha nem lenne ezzel is csak eggyel több mindaz amit a túloldalon elveszíthetünk szerettük azt a házat utolsó emlékeinket őrizte hozzászoktunk hogy kitartsunk benne faltól falig saroktól sarokig anélkül hogy egymást zavarnánk de a hátsó traktusból a zajok egyre közelebb érnek ideje leejteni a kötést elfelejteni milyen az az olvasólámpához tartó mozdulat amellyel a másikat óvtuk mikor álmában beszélt otthagyni mindent ki az útra a kaput bezárni a kulcsot a csatornába dobni futni ésszel vagy ész nélkül háztól hazáig mintha lenne különbség amíg nem késő

2015. augusztus 3.

*Szerelmes versnek látszik, de a diktatúráról szól. Vagy fordítva.
A vers tartalmát Julio Cortázar „Elfoglalt ház” című novellája ihlette. Az idézetet és az alábbi szövegrészleteket (több helyütt átalakítva) Nagy Mátyás fordításából kölcsönöztem:
„Szerettük azt a házat”; „hozzászoktunk, hogy így kettesben kitartsunk benne”; „abban a házban nyolc személy is lakhatott volna anélkül, hogy zavarná egymást”; „ezzel megint több lett eggyel mindaz, amit a ház túlsó felén elvesztettünk”; „amikor álmában beszélt”; előre megéreztük az olvasólámpához tartó mozdulatot”; „A kötés lelógott a kezéből, a fonalak a szélfogóig vezettek, és ott eltűntek alatta. Amikor látta, hogy a gombolyagok a túloldalon maradtak, leejtette a kézimunkát, rá se nézett.”; „ki az utcára. Mielőtt elmentünk, sajgó szívvel bezártam a kerti kaput, és bedobtam a kulcsot a csatornába”.

*Julio Cortázar “Elfoglalt ház” című novellájából.

(A kép forrása: http://hareunatravesura.blogspot.hu/2011/09/cazador-de-crepusculos.html)

Julio Cortázar, argentin író