A tanévkezdést nem is hoznám szóba,
de hatvanegyszer csöngettek azóta,
hogy kiszaladtál boldogan a fényre,
s a Nap a szökött sugarat beérte,
telt-múlt idő, félig kopott a lábam,
mikor sok botlás között rád találtam,
én áldottalak útmenti virággal,
te simogattál szemed sugarával,
és ma, mint szőlőfürtökkel a tőke,
úgy élünk-érünk tőből összenőve,
és elcsodálom, ahogyan a reggel,
nagy csomót köt a gondra két kezeddel.