Ami volt, röptödön nehezék.
A valóság fölfalta álmaidat
és nem lakott jól velük.
Most te következel. A hús.
Aortaágon varjú billeg.
Ha eltörik alatta, fölszáll.
Mégis fegyelmezett vagy.
Villámaid alig látszanak.
Belül dörög. Belül omlik.
Belül nem süt a Nap,
aztán kint sem. Minden
visszavonul, elrejti magát,
s végül, akár kútfedél,
rád csapódik a külvilág
és többé nem tükrözheted
az eget.
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Itt is közelről érintenek soraid, Barátom…
Mintha belőlem dörögne… “Most te következel” ölellek, Istvándorom: KedvesMarid