kezdetben volt az ég és volt a víz
nem volt se tér se jel se mindenevő idő
vízégből óriásteknős emelkedett
és megnevezte önmagát:
vagyok a határtalan
vagyok az egyensúly vagyok a föld
lábával a vizet megindította
hátával az eget kifeszítette
a kettőscsillag magától keletkezett
és megnevezte önmagát:
vagyok a nyughatatlan egy
vagyok a nyugvó egy vagyunk a fény
egyikük kivilágítja a kezdetet
másikuk elvakítja a véget
és akkor megmozdult a mozdulatlan
meghallatszott a meghallhatatlan
kimondatott a kimondatlan ˗
ne maradjon meg nem alkotott világ
Ne maradjon, kedves Kő…