mohával és pókhálóval benőtt
repedések egy sír falán szemed
körül könnyáztatta árkok jelzik
a gyász helyét hová tűnt a nap
mosolya a fák alól ahol már csak
a hideg kaszál kőbe vésett mondatok
rozsdamentes pillanatok után kutat
az elme ködbe vesző álmokat tarka
színekbe bújtatott hiányt talál helyettük
örvendj ne kérdezd miért hisz boldogság
már az is ha a tó felett a holdat a hold
alatt a tavat a helyén találod és ablakod
előtt egy falevél éppen akkor pörög
le a sárba amikor önmagad elől
a világba kilépsz
- szeptember 28., Balatonszepezd
(A kép forrása: https://www.pinterest.com/pin/408490628672352392/)
“Rippled Surface” – M. C. Escher festménye
“hisz boldogság már az is”
Igen.
“rozsdamentes pillanatok után kutat
az elme ” így Halottak Napja táján az ember még többet gondol azokra, akik már nincsenek ebben a dimenzióban. Én szoktam Anyámmal, Szerelmemmel beszélgetni, lehet, hogy bolondnak néznek ezért, de nem bánom. Mindig érkezik válasz tőlük. Köszönöm ezt a verset… szépen harangozta be az emlékezés idejét. Szeretettel: Mari