Hozzád szelídüljek,
hozzád haraguljak?
Ujjam eszelősen
érinti az ujjad.
Szíved idelátszik,
szívem odalátszik,
szemed a szememmel
sose bújócskázik.
Egy életünk kettő
sorsnak elegendő,
kezünket cseréli
Veronika-kendő.
Semmitől se félek,
ha elhagy a lélek,
hiszen a tiéddel
így is, úgyis élek.
Hatalmas Mihály Barátom! Gyönyörűek a verseid, így egyszerűen. Szeretem és csodálom házasságod, szerelmed és a hétköznapi lét szerszámainak halhatatlanná tételét. Barátsággal figyellek Mohácsról: Hontalan
Megaklassz itt is, Barátom.
Hát, ezt elkevertem a Mondolódóval…
Helyesbítés:
“hiszen a tiéddel
így is, úgyis”
Megkapó, Barátom.
“hiszen a tiéddel
így is, úgyis élek.”
Üdv. Barátom! 🙂