halkan csepeg belőled a kétségbeesés
ne mondd hogy nem tudtad megmondtam
előre jövőtlen ez a szerelem én máris
öregszem neked csak most kezdődnek
a csalódások silány szappanoperái
sorozatban kapod meg sem emészted
az egyiket már jön a másik megjegyez-
hetetlenül hosszú a nevük de nem is baj
mind egy napig fontos másnap már
nevetségesen kicsinyesnek tűnnek
töröld ki szemedből a cementport
nehogy betonná kössön a fájdalom
nézd a világosságot kegyetlenül vés
arcomra újabb ráncokat az idő pók-
hálót sző szemem köré és rabul ejti
tekinteted
*
a magány mélyéből kihúzott
vízbe fúlt fekszik ez a vers
életmentő kaland lélegezteti
kimeredt szemű fogalmak jelzők
bugyborékolnak ajkai közül végül
kibuggyan egy korty szó vége
*
döbbenetes volna ha éppen most
győzne le a testi vágy amikor felhevült
bőrödre a napok kútjából jéghideg
víz kardéle zuhog most jön a korai
kimerültség ideje ízetlen sorsod
férgeknek neveli húsod és emlékeidben
erősebben érzed a csókok cseresznye ízét
felidézel egy szemtelenül friss folyót
ami ifjúságod csónakját olyan szertelen
szenvedéllyel elragadta jaj pedig ócska
ladik már az a kétszemélyes
a folyó tovább robog viszi kincseidet
s te éjjel ébren fekszel
zsibbadt karodra hajtott fejjel
“töröld ki szemedből a cementport
nehogy betonná kössön a fájdalom”
Megérintettek soraid most is, drága Mari.
Köszönöm, Tibor!
“az idő pókhálót sző szemem köré és rabul ejti tekinteted”
Hát ezt nagyon megírtad!
Drága Ibikém, nagyon örülök, hogy olvasgatsz a TÓban… köszönöm. ölellek!
Mária ____ kalapom!!!
Csak óvatosan azzal a kalappal kedves Vincze, elég szeles az időjárás mostanában 🙂 köszönöm figyelmedet!
Kölcsönveszem Vince kalapját, mert az enyémet most nem találom…:-)
🙂 elfújt a szél? 🙂 köszönöm, Andor a lengetést…
Köszönöm az élményt ismét 🙂
Valikám én pedig hív figyelmedet köszönöm. Ölellek!