félek
igen félek
és ki ne félne
mert az élet korca
ott ahol a madzag
egyre jobban feszül
ráncba szedett gatyák és pendelyek
ha elszakad
mi lesz veletek
ha elszakad
lesz hol keseregnetek
lám a könyörgés már megfeszítve
lehunyta szemét
és a vér
a vér csak hömpölyög a fájdalom hegyén
váradon az üveghegyem
az andalgó körös part
hol csellengtek velem a megtanult szavak
most mind belém mar
féltenek
igen féltenek
a pokolban sűrűsödnek az írnokok
kit érdekel a fűzfának dőlt életem
kit érdekel a templomom
és kit a szétmorzsolt üveghegyem
2015.11.26.
Mindent, mindent,
ami a szívedben van
a fűzeknek kell átnyújtanod.
– Matsuo Baso –
ha véget ért, kezdődik egy új (barmok igás nyaka konok ívekre görbül)
Szántóvetőd dala a fülemben visszhangzik ____
“mert az élet korca
ott ahol a madzag
egyre jobban feszül”
Nagyon érzékletes képekkel mondtad el itt is, kedves Vincze. És vagyunk “páran”, akiket érdekel…
Számítok is Rátok! 🙂
Engem most kezd érdekelni…
Kedves Anikó! Köszönöm Neked a megelőlegezett bizalmat 🙂