Tám László: Ringlispil című fotója

miazmás lég
hol a gyertya még ég
fejemet kiemelem
nézetni szemeim látón
értő kijózanodásra várón
———-a körhinta kábulat ámít

gondolák kénjét érzem
szivárog mint mofetta kéje
———-sárga lepedéke
———-az élet határán
falnak vetett háttal kérdem

hol halnak el az igazságok

nem suhanó nyilak által
álnok ragály ha vöröslik
shivák homlokán
a fertőző igék által

ringlispil játék
s mi apró szerei a játékszereknek
játszunk játszatnak
megtehetik
befizettünk egy menetre
kettőre
körbe körbe
bólogatnak a jancsik
kelünk fekszünk hajbókolunk
kalapunk a kalaptartón szárnyas hangyák fészke
rajzásra készen

tán hinni kéne

a fertőző igékben hinni kéne
oly kitartóak
itt masíroznak közöttünk rendre
tapossák kertünket
az enyémet a tiédet
és a szomszéd határban is dúlnak
a súlyos kopott talpak
tarolnak

s ha kémények füstje is görnyed
pitvarba szorul a jaj

az álnok igék masíroznak
mint konok faszegesek még mindig masíroznak

s ha volt reményem
csak pislákolt bennem hitem
hittem
hogy elkopnak a kaptafák
a botok a sulykok az ostorok
———-és mind a rokonok
már látom tévedésem
belátom
csak körhinták pörgetnek körbe körbe
és ismétlődnek a vásznak
mint óriásplakátok sunyi vicsorogása
a reinkarnált jelszavak tudathasadása

zsíros kenyér mámor
gyerekek
álmodjunk hozzá lilahagymát

2007. december 30.