lámpás imbolyog az éjben
fényét köd fojtogatja
jajong a széllel
összeölelkeznek vad táncba
srófolt fénye
hol közel vakítón
és petróleum pára arcomon
hol messze dereng
fűzfa vesszők tépik az eget
egy sublót mellett csapdába esetten
bádog kanna
csőre felém fordul fenyegetőn
közelít hömpölyögve
már egy hatalmas fekete lyuk torka
és elnyel
alattam kátrányos deszkák nyikorognak
a sarki bolt
emberöltőnyire
és csattanva rám zárul fekete ajtaja
felettem hatalmas kád morajlik
s megtelik belőle kannám
petróleummal
_a pontos idő hat óra_
csapdában rekedt az álmom
2015.12.29.
Szeretem A különleges képeidet. 🙂 “fűzfa vesszők tépik az eget”
BUÉK!
Itt is köszönöm a kedves szavaidat! 🙂
Sodró, érzékletes vízió (itt is), kedves Vincze.
BÚÉK!
Tibor! Aktív, mozgalmas, boldog évet Neked is! 🙂