emléked tisztásán szétterül a múlt áltató
éneke, lehunyt pillád alól valaki arcát
készül eltörölni. egy szó, akár hőlégballon
fölötted lebeg, kegyetlen hívás zsákmánya
nem lehetsz. lidérces látomás a szemedbe
kap, agyad jelzőket kínál, kicsinyítő ragokat.
ketrecbe zárt vad napok panoptikumában
járkálsz fel-alá. törj ki és vedd észre
végre, hogy a kezdet az állandóság felé
tart. a panoráma új partokat mutat, szél
vési a Tó ezüst címerére az útvonalat.
szállj hajóba, hallgass a fényre, mindhalálig
szólongat. ne kürtölj, mert a megérkezés
diadalát zengő szirtek a semmibe hátrálnak.
“a panoráma új partokat mutat, szél
vési a Tó ezüst címerére az útvonalat” 🙂
Ölellek és boldog újesztendőt kívánok, sok-sok hasonlóan gyönyörű alkotással!
Drága Valikám, én is szívemből kívánok neked és kedves családodnak boldog új évet! Jó egészséget, sok sikert. Szeretettel: Marid
“ne kürtölj, mert a megérkezés
diadalát zengő szirtek a semmibe hátrálnak” ____ az újévimóka kedvéért itt is ezeket a sorokat emelem ki 🙂
Szóval? 🙂 Fogjam vissza magamat? 🙂
Isten mentsen, hogy visszafogd magad, Vincze 😀 kacagtató szavaidat is szívből köszönöm.
“a kezdet az állandóság felé tart”
De Te maradj örök változóban — amíg csak lehet.
Boldog új évet, drága Mari!
Köszönöm, Tibor… igyekszem 🙂 Én is kívánok neked és családodnak boldog új évet!