ó
ezen a négyzetrácsos
óriási lapáton
párzó kések a szeretők
sikolyokra hasad a hajnal
ó
Asszony
elcsábítottalak
hogy beleforgass magamba
Salvador-Dalí-mázba forgass
ó
isteni NŐ
engemmé tettél
hallod
?
ahol Bokor
takarja Isten arcát
pipiskedve jönnek
a légylábú elefántok
ne félj
gyere
meztelenségünk
karistolja össze
az álszent halászfalut
gyere
fussunk le a partra
vadul pancsolok
nézd ijedtükben
vitorlát bontanak
a hajóvirágok
sellővé csobognálak
de ide is követtek
a légylábú elefántok
s most
irdatlan testüket
egyensúlyozzák
az Igen és Nem
közé feszített horizonton
ó
Gala
nézlek
lassan rám szárad
a Salvador-Dalí-máz
visszahajtogatott szárnyaim
kibontom
a tengeren tükröződik
emelkedésem képe
ó
Gala
nézlek
hajlékony mosolyod
libikókázik
Voltaire vigyorával
Salvador-Dalí-máz
(és billen)
Salvador-Dalí-máz
Nagyszerűen kikeverted, Barátom.
És: lehet e többet, szebbet mondani egy Nőről, mint hogy magunkká tett?