Jelöltem utat és köveztem
majd jártam más nyomon
ültettem fát melyből keresztem
ácsolni én fogom

ha volt is szárnyat nem csatoltam
hiába várt a Nap
és várt a tenger gyáva voltam
kórusban hallgatag

futók közt lassú és gyönge hősnek
hiába óvott mint pajzs a csók
nekem a ribizlinyom lőtt seb
a pipacs máglya volt

*

dolgaim mint télen síneken a varjak
puhák és feketék már
fogynak a napok a célok kihagynak
csak foghíj van a létrán

csak repedések tartják ma a házat
az ablak ajtó nyitva
végre röpülhetnék de a szárnyak
szétszedve fölaprítva

*

Szárnyalások helyett zuhanások
akik velem maradtak nincsenek
csupán születésemig érő hiányok
libasorban
legelöl Anyám egy újszülöttet ölel
aki sír pedig mit sem sejt még a jövőről
mikor nem lesz égi és földi
csupán szárnyalások és zuhanások

*

pattintott szavak csorba rímek
egy régi vers neki
rejtő időpalába-süllyedt
Trójám emlékei
legelső könnyem már borostyán
volt-játék szétpereg
elalvó tárgyak éberpontján
virraszt a régész képzelet

*

horizont kötelén
sirálycsipeszen lóg a tenger
kék sohasem-száradó lepedő

reménytelen