1
Talán
virág emléke zümmögésbe zárva,
melyről a csöppnyi méh se tud,
hogy kéjt utaztat, mely általa jut
más kert más virágán a bibére.
2
Talán
a tenger, egy sziget magánya,
kapu a horizonton, csöppnyi rés,
kikötő-remény, hajók, érkezés,
magányok nyüzsgő eufóriája.
3
Talán
az óra, mely ketyegve áll,
egymásba csúsznak napok, hetek.
Az indulás a tervezésnél megreked,
de mégis suhan a táj.
4
Talán
iránytű. Csapongva jár,
játékszer, forog, de nem mutat
irányt, járható ösvényt, utat.
Vándor, mohát keress!… az majd…
Talán.
gyönyörű szép négy ‘talán’, drága Istvándorom! ölellek: KedvesMarid
Négy talán, és egy a bizonyosság: REMEK, Barátom.