és elhagytam a cementlapokat
el a bomló partot
és utoljára még
lefektettem a kúszó árnyakat
a kísértő hét-fák alatt
létem jelet mart ott
mert megkeseredett már ez a folyó
és meg a város
keseredtek tovább bennem
hiába is terelgettem a sodró tajtékokat
foszlottak habjain a parti tornyok
és elnyelték a harangszót
megszólhattok hát ha akartok
szurdokban vergődik tehetetlen
és ragadja magával
hegyek sikolyát
görgeti utánam rendre
nyomaim követve
s ha kavicsai utolérnek
a csikorgó hírnökök kegyetlenek
morzsolják a gyarló szívet
az enyémet
és partra vetik a szót
a harangszót
félreverten
hát
hűtlenségem ne feledd
2008.04.02.
Kedves Vincze, hatalmas versedet megosztottam, hadd szóljon minél több szívben az a félrevert harang! Aztán majd jövök, ha leülepedtek bennem az érzések.
Kedves Mária! Köszönöm szépen a megosztást! 😀
A hűtlenség hűsége és a hűség hűtlensége —
egy magasfeszültségtől szikrázó VERSben.
Tibor! Baráti üdvözletem 😀
Hú! Ez nagyon ütős!
Kedves Anikó, köszönöm szépen a látogatásodat!