Mi történik a nyilvántartásba vett akármi-
ségünkkel vagy éppenséggel semmiségünk-
kel? Meddig tárolják adatainkat különféle
elektronikus kütyük? Mikor évülnek el a
mondvacsinált vádak? Mi lesz azokból
az imákból, amik légbuborékká válnak,
mert senki nem hallgatja meg őket? És
mi történik azzal, aki elmulasztja az égbe
kiáltott fohászokat meghallgatni?

Mit érdemelnek azok a bűnösök, akik
így vagy úgy lenyakazzák a többé-
kevésbé ártatlanokat? Mindenki tudja,
nincs bűntelen ember. Te, aki kérdéseimet
olvasod, nézz magadba! Ha beláttad,
igazam van, máris a jóformán-ártatlanok
csoportjába tartozol. De gondoltál már
arra, mit kapnak azok a mélyebbnél
mélyebb szegénységben halni is képtelenek,
akik nap mint nap a csillagos égbolt alá
fektetik kisded-álmaikat, jól betakargatják
őket a rettegést keltő híreket tartalmazó
újságokkal? És mire jutnak azok, akik
eltitkolják nyomorukat, adósságaikat tovább
halmozzák, nehogy kiderüljön róluk,
kénytelenek fogukhoz verni a garast?

Merengtél már azon kedves Olvasóm,
hova kerülnek az okafogyottá lett zászlók
alatt elhangzott eskütételek? És ebben
a számháborúnak álcázott étel-halál
harcban milyen számot viselnek azok,
akik mindenüket feláldozzák azért, hogy
eljussunk a jog asztalához? De vajon hány
kilométer ama asztal peremétől a terülj-
terülj közepe? Végtére is még mindig a
szélén állunk és tétlenül nézzük a feneketlen
étvágyú zabálókat. Mi lesz azokkal, akik
régóta tudják, többesszámba aljasult a pokol?
És mi a fene legyen azokkal, akik a meg-
hunyászkodásig, az elmeroggyantságig
csiszolták sötétségbe deportált szellemünket
azért, hogy indokolni se kelljen, mivel
érdemeltük ki büntetésünket?