A távolság mozsarában csenddé porlik
a harangszó. Belső tornyod is néma.
Fejre állított tornyokból csókák hullanak.
Fogyóban vándorlásod minden tartaléka.
Tanyád biztonságát fölszívta a táj.
Ne várd, már nem jön, kinek rád kellene
találni s ki megtalált, az is gyorsabb
léptű. Lemaradsz, pedig futnál vele.
Egyetlen lehetőséged, kihajtogatni
gyermekkorod és ráfeszíteni a mára.
Furcsa, törékeny szerkezet. Emlékezés:
úgy zuhan veled, akárha szállna.
Kihajtogattad (most is), Barátom.
Jaj de nagyon szeretem a verseidet!
“végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás”
(Pilinszky)
HatalmasBarátom, kihajtogattad és száll. Barátsággal ölel: Hontalan