gerlehang időgépe
röpít vissza egy
elfelejtett nyárba
talpamba ismét
tarlótűket szurkál
az aratás
akupunktúrása
torony harangján
kotlós csend ül
s mikor kikölti a delet
kék abroszról
kondulás-csibék
csipegetnek
felhőszemeket
hullámtaréjon
Napvaku villan
s amíg tárolható
képek érkeznek
az elme albumába
krukú-kú krukú-kú
dolgozik tovább
az időgép majd fölszáll
és beleolvad
ebbe a nyárba
(Szelidi-tó)
Kinyitottad — nekünk is — az elme albumát, amelyben egymásba olvad múlt, jelen és jövő.
Nagyon jól tetted, hogy elmentél egy kicsit pihenni a Szelidi-tóhoz, Istvándorom. Ez a lélek-lenyomat festői képeivel a szívembe talált. “kotlós-csend”. Ölellek: KedvesMarid
István! Örömmel olvastam hangulat_versedet! Szép estét kívánok Neked!
“torony harangján
kotlós csend ül
s mikor kikölti a delet”
– a déllel együtt kikölt egy jó verset