egyszer különválasztanak és akkor kevésbé
lesz egyértelmű a lesoványodott napok
igyekezete magában kell kettőződnie annak
aki marad és már semmit se kell kimondania
többé semmit sem muszáj

próbálom elképzelni magam egyedül
de csak a közösen véghezvihető dolgok
hiányát látom s hogy egy pohár elég
minden úgy van ahogy hagytad
csupán a lámpát kapcsolgatom fel le

sejtközi áram a hűség örökös mozgás a
vérben egy szabad kezem akad és egy üres
verhetetlenek az időzésben odakint eső itt
süppedés füst és félhomály az öröm közöse
alatt ijesztő mélység tátong

ugyanúgy élünk és mégsem keringek
kabátomban és félelmeimben kikeveredve a
sötétből ki az elhagyatottságból nincs újabb
feljegyzés fületlen bögre van aszott bőr
szívbaj özönvíz előtti beidegződések

egy napot se vagy külön csak iszonyú távol
távolabb mint az ikercsillag mi után baktatok
hosszan lássam ahogy szeli át az éjszakát
közelebb húzlak akármi legyek is reggelre
gyakorlott élő vagy kezdő halott

és lesz egy délelőtt vagy délután az ablakon
kifelé megakad a nézés folytonosságról
motyogok változásról egyiket se birtoklom
csak vannak mind a ki-tudja-hovába vezet
amivé váltunk az vagyok

„Ha velem valami történik, tartod?”

elég ha egyikünk kérdez
elég ha egyikünk válaszol