szegényház a te csended
eltérő időszámításba emigrálsz előlem
hajléktalan rózsák állnak asztalodnál
nézik ahogy magadból táplálkozol
*
meglapul a szoba sarkában az este
bekúszik a szekrénybe anyám ruhái közé
ott várja míg fekete szárnyát a sötétség
újra ráborítja a világra
*
a szabadság legfőbb alkotóeleme a hiány
kirokkant fák némasága nehezedik rám
az éjszaka gránittömbjén az összetartozás
illúziója szónokol
arcom magánterületére hatol a napfény
*
visszhang nyújtózik a Tóparton
ködparaván mögött tiszta ruhát öltenek a dimenziók
egy sodródó újságlapon szószilánkok
valami tragédiáról amitől összerándul a táj
*
zord vámtiszt a ma feltartóztat
a holnap határállomásán jogosultságom kéri
egyetlen reményteli versemet sem találom
holtomiglan hurcolt emlékeimbe száműz
*
hatványozódik bennünk az anyagi lét
a mégis mozog a föld látszatában
dokumentált időbeosztás szerint
száguldunk az elidegenedés felé
kivégzi derűs perceinket
a létfenntartás nehézkedési törvénye
azzal vigasztalódunk hogy az elmúlás
a teremtés humusza
*
kicsordulok szemed fekete-tengeréből
a felröppenő fehér galambra várok
szám demarkációs vonalán túl béke van
“azzal vigasztalódunk”…
Meg az ilyen versekkel, drága Mari.
Hála az égnek, valahogy mindig találunk vigaszt, Tibor… köszönlek!
“meglapul a szoba sarkában az este
bekúszik a szekrénybe anyám ruhái közé
ott várja míg fekete szárnyát a sötétség
újra ráborítja a világra” ________ gyönyörűek ezek az “ecset vonások”
Köszönöm, Vincze hív figyelmedet. igen, egy-egy képeslap ez Agárdról, az ott élőkről. jobb mint az Agárd By Night képeslap, ami egy fekete, semmit ábrázol. 🙂
Nem semmi 🙂 🙂 🙂
és tényleg van ilyen itt a bazársoron. egy fekete képeslap, amire ennyi van írva: Agárd By Night… egy kicsit jellemzi a várost is… ahogy JOSIP GUJAŠ-DZURETIN mondta: “sötétségben maradtunk valaki gonoszsága miatt”…
s ahogy én az érte írott versemben utalok erre:
ÜZENET – JOSIP GUJAŠ-DZURETINÉRT
emlékezzetek a tarra vágások elleni tüntetésekben
elesett fák leveleinek morajára, a fedél nélkül
maradt madarak félelmére, a nyár hízelkedő szellőire,
a beérett gyümölcsök bombatölcséreire, a tétlenül
heverő föld láttán a fölöslegesség érzetére, a célhoz
vezető út odvas fogait betömő hóra, amikor névtelen
hősök véréből megszületik egy emberségesebb világ.
jusson eszetekbe az eső illatáról a peace-jelben
a szabad élet-szabad szerelem üzenete, a butaság
bálványairól a mellőzött lángelmék fölött az ég
vakolatának színe, a hullámok díszlépése, a gyűlölet
masírozása alatt zúgó zene, a halál síkságán learatott
jajok, amikor felhangzanak a téli viharok vezényszavai,
és végleg sötétségben maradtok valaki gonoszsága miatt.
Marika!
Gyönyörű, szívszorító és elviselhetetlen.
De, mi legalább megengedhetjük magunknak, hogy legyenek érzéseink.
Hát nem nagyszerű?
Hagyni, hogy elsodorjanak? Uralkodjanak rajtunk, nem ez az igazi gazdagság? A luxus, mit sokan anyagi javak gyűjtögetésével vélnek elérni.
Szóvarázslat, amit verseidben teszel.
üdv Marci
Köszönöm hív figyelmedet, MarciAkiFeri.