A hajad fekete volt, fénylő fekete.
Most olyan, mintha Jan van Eyck
vagy Tiziano festette volna át a szürke
különböző árnyalataira minden egyes
hajszáladat, ügyelve a plasztózus
színhasználatra, az árnyékolásra
és a kontraszthatásra: a sötét alapból
elővillanó fehér tónusok érvényesülésére.
Ősz van. A teraszon állsz, és ahogy
a lemenő nap fényében felém fordítod
a fejedet (háttérben a kert, a földre
pergő levelek), felidőződik bennem
az a tavaszi reggel, amikor először
ébredtünk együtt, átizzadt testünkön
hófehér lepedő, ezerszínű volt a világ,
és a hajad fekete volt, fénylő fekete.

2016. szeptember 30.

A kép forrása: bucca651.tumblr.com