Ahogy becsukta maga mögött a fodrászszalon ajtaját, rögtön megérezte a samponok ismerős, kellemes illatát. Nem késett, pontban 15:30-kor érkezett, ahogy minden hónap második péntekén szokott. Sokadik éve járt már ebbe az üzletbe. Szerették az itt dolgozók és a vendégek is, mert mindig elegáns és udvarias volt, és jellegzetes, fehér, barátságos mosolyával köszöntötte őket. Szeretett ide járni. Élvezte az átalakulást, hogy itt ápolt, új külsőt kapott.
A fodrászmester harmincas évei elején járó, nála alig néhány évvel idősebb, feltűnően mély orgánummal rendelkező férfi volt. Már dédnagyapjának saját fodrász üzlete volt. Ő volt a harmadik a családban, aki ezt a mesterséget választotta és imádta.
Mikor beült a székbe, s a mester a nyakába kötötte a köpenyt, teljesen kikapcsolt. Behunyta szemét, s tudta, nem nyitja ki egészen addig, míg új frizurája el nem készül. Jobban szerette így megpillantani új külsejét, mint a tükörben végig kísérni az egész műveletet. Beszélni sem szeretett ilyenkor.
Tudta ezt a mester is. Az első néhány alkalom után, már évekkel ezelőtt megtanulta. Nem bánta, éppen elég fárasztó volt a többi vendéggel az időjárásról, családi perpatvarokról, politikáról és egyéb dögunalmas témákról társalogni. Pedig a legtöbben ezt igénylik, sőt, kifejezetten kínosnak érzik a csendet. De ilyenkor neki is csak alkotására kellett koncentrálnia, és ettől jól érezte magát.
A rádióban halk jazz szólt, ritka ez manapság. Tisztán lehetett hallani az olló fémes susogását és azt, ahogy a mester csuklóján lévő automata Zeppelin karóra rotorja, minden mozdulatnál húz egyet a szerkezeten. Megnyugtató finom, apró hangok.
Már-már félálomba merült, mikor a mester mély, rekedtes hangja megtörte a csendet.
– Uram, mit szól a frizurájához?
– Tökéletes. – vágta rá még csukott szemmel.
Tudta, hogy elégedett lesz, itt még sosem csalódott. Kifizette, megköszönte a munkát és egyeztette a következő időpontot. Begombolta szövetkabátját, és szürke gatsby sapkáját a fejébe húzva kilépett a szeptemberi szélbe. Finom bőrcipőjével a járdára hullott, színes őszi faleveleken taposva elindult a lóverseny pálya irányába. Még eléri a következő futamot. Volt egy biztos tippje. Talán még egy gin-tonic is belefér előtte a Major-ban. Ha ma is ott lesz az a lány, megkérdezi a nevét és hogy meghívhatja-e egy italra. Ma biztosan megkérdezi. Ma nyerő formában érezte magát. Idén ősszel először, vadlúd csapat húzott el a város felett.