kamuidő féreglyuknapok
vajon belefér még egy késhegynyi jóság
a selejtes történetek rendbe hozásába
hallgat bennem az ékes válaszadó
pedig nyitott vagyok
minden használható tanácsra

negatív téridő
amiben a magára hagyottak
jobban működő egésszé szerveződnek
ha ténykedésük akadályait elhárítjuk
ismeretlen létforma ki vagyok
még annál is jobban

rozsdás sarló a hold egy holt kertész
feledte az égen amikor csillagokat aratott
hízott hófelhők multinacionális havazásra
pályáznak ma elnyerik
méltó büntetésüket a tisztességesek
a csalóknak kedvez ez a kor

egy mozdulatod emlékétől széteshetett
volna a kert nyugalma de a cinkék
surrogása eszméletre térítette a létezést
tündökölni kezdett a rózsák könnyben ázó arca
és mint finom csipkefehérneműt
végig teregette álmait az ősz utcán a szél

még nyár illatozott a temetőkertben
ködfátyol lebegett
nehézkedés nélkül maradt neved
fantomja lett egy költeménnyé már soha
sem váló szerelemnek és úgy hullt
a zizzenő falevelekre mint halott darázs