ki kellene radírozni a tengert
akkor a horizontig minden
fehér volna akár a papírlap
melyre nem írtak verseket
ki kellene radírozni
a télből a fagyot a hóesés pöttyeit
és nézni amint januárban
rügyezni kezdenek a fák
ki kellene radírozni
virágaink közül a gyomot
aztán minden kerítést
és szabadon nagy levegőt venni
ki kellene radírozni az Időt
de nem lehet mert egyetlen
múlt elmozdításától összedőlhet
a sorsunknak-gondolt kártyavár
“sorsunknak-gondolt kártyavár”
Nagyon érzékletesen bontottad ki az ötletet.
Bizony, de sok mindent ki kellene radírozni az életünkből… a leütés leterített, drágaIstvándorom. Ölellek: KedvesMarid