Te a Fagy vagy. Én csak egy fa vagyok.
De már ősszel vetkőzni kezdek. Minden
színes göncöt, sallangot elhagyok,
hogy mire rám találsz egy üres kertben,

a tó partján vagy egy kihalt szigeten,
már ott állhassak lomb nélkül, esztelen
életvágytól fűtve, mit a szerelem
oltott belém. Ott várlak meztelen.

Egyetlen ölelés ezer ágam.
Csupasz törzsemben hívón dörömböl
a várakozás. Önként tárom magam

eléd. Hiába. Ha a bőrömből
kibújok, téged az is hidegen hagy.
Mert én csak egy fa vagyok. Te a Fagy vagy.

A kép ilusztráció. Forrása: https://www.facebook.com/arteide.org/