örök utazó
messzi tájon vár lelked
ébredő hajnalt
te voltál a Nap
világtalan sötétben
botorkál az ész
aki távozik
mázsás emlékeket hagy
gyenge vállakra
milliók helyett
egy kívánságom lenne
élj meg öregkort
hiába a könny
vissza már nem hoz holtat
bezárult az ég
lásd meg hát a fényt
s álmomban hozz reményt
közel a hajnal
Csak küld a fényt neki… meglásd eljönnek a reménnyel teli hajnalok
ölellek
énisénis
neki kéne küldenie nekem 🙂 mert én már más okból várom azt a hajnalt. de nem számít, utazók vagyunk, ki előbb, ki utóbb de útra kél.
ölellek
énisénis
Hozzon reményt…
úgy legyen. köszönöm.
Ahogy Péter Barátom is kívánta…
Köszönöm szépen!