Az éjszaka mellkasán
csillagsörét nyomok.
Vajon mire vadászhatott a délután?
Fekete madarak,
gyermekkordarabokat nyelnek.
Röpképtelen napok.
Mi egykor kert volt,
ismét működni próbál bennem.
Rozsdás szirmok nyikorognak.
Már idegen vagyok itt,
kiszakadt párna,
melyből elfogytak a tollak,
csupán a beomlott vászon maradt.
Arra fekszik a táj.