ki tudja
ki hajította el az első kavicsot
már később ért oda
esett az eső és csontig átázott
csak nézte a repülő kő ívét
amint felé
aztán valahogy kitért

az utolsó hangot tartotta ki éppen
ami régen nem szerepelt semmilyen
partitúrában de tudta hogy az utolsó
hang után mindig elölről kell játszani
a művet a dalt az életet

amikor már minden intonáció elcsitult
a himnusz utáni zümmögésben is
a műsorzárás monoszkópja alatt is
tartani kell azt a már senki által
nem várt hangot

aztán megszólalni
a kiirtott harminc millió indián
a harmincegy millió gyarmatosított rabszolga
a ku-klux klán könyörtelenségében szenesedő feketék helyett

gospelezni
a másfél millió chilei mexicói perui kubai forradalmár
a két és félmillió lemészárolt örmény
a polgárháborúk felmérhetetlen számú vértanúi
a portugál diktatúra ellenállói
az ukrán terrorban meghalt hétmillió civil
a kitelepítésekben gyötrődő milliók helyett

sírva kántálni
az auschwitzi meszesgödrökben fehéredő hét millió zsidó
az elhurcolt és megsemmisített kétmillió cigány
a horvát népirtó pogromok áldozatai
a kínai kulturális forradalom harmincöt millió legyilkolt ellenzékije helyett

gyászdalt dúdolni
a névtelen sírokban nyugvók
a különböző hódítások és világháborúk katonai mártírjai
a napjainkban is tartó vallásháborúkat
fasiszta megnyilvánulásokat elszenvedők helyett

nem hallgatni
a világ óriási koporsója mellett
emelkedett hangon siratni
lá-szó-dó-mi-végű pentatóniában