1. Vakfolt
Üres. Nem lehetne üresebb.
Ütősnek hitted, s most sütheted.
Vakfolt a tudatban. Félelem.
Gyámoltalanság a négyzeten.
Belédállt. Peng, s rezeg a penge,
akárha vágna elevenbe.
Ám meg se lep, mikor megérted,
mostantól fájni sincs esélyed.
2. Egyedülivé lett
Karnyújtásnyira vagy szüntelen magadtól,
amióta észleled, rád szűkült a tér.
Érzékcsalódásra hiába gyanakszol —
önvalód tapintod, ha kezed falat ér.
Kívül immár semmi, belül, mi megmaradt.
Veszteségeidnek leltárjegyzéke kész.
Egyedülivé lett a kínos feladat:
úgy érkezni célba, hogy semmire sem mész.
3. Mégis: megérinteném
Van ami lehetne, noha
nincs. Hiánya ettől goromba
tény. Áthághatatlan kemény
korlát. Mégis: megérinteném.
Lennék, ahol a part szakad.
Nem keresnék jobb alkalmakat.
Csak egyszer megtapintani!
Rögeszme. Vagy olyasvalami.
KÖszönöm, hogy az alkoTÓházban is olvasható… ez nem a ‘Veszteségeid leltárjegyzéke’, kissé keserű ugyan, de nagyon mély, őszinte és remekül szól mindhárom nyolcas.
Nagyon köszönöm soraidat, drága Mari, örülök, hogy így érzed. 🙂