évtizedek múlva is
abban az estében laktunk
ahol térdig gázoltunk a
kimondatlanul maradt szavakban
pedig én szerettem volna elmondani
mennyire fogsz hiányozni
a kardvirágoknak mert nélküled
nem képviseli senki sem
akaratukat hogy télállók legyenek
s hogy a szerelem-virág minden évben
eggyel kevesebb ágat fog hajtani
mert nem lesz kinek
bevallom már úgyis mindegy
annyira szerettelek
hogy fél karom adtam volna
ha még egy kicsit maradsz
velem de Te már egy más
világ ura akartál lenni
és csak néztelek mekkora akarat
munkál benned hogy eljuss oda
ahonnan nem lehet
visszatérni
Azt hiszem, abban az estében (is) laktok ma is, de a szavak már kimondattak.
Ebben a versben is, drága Mari.
Köszönöm mindenkori figyelmedet, összefoglalóidat, Tibor.