a saját bőrömről van szó amit mindennap
kockára teszek a tisztességre érdemes szavaknak
és annak az érzésnek amit a tenyerembe zárt
madárfióka szívverése váltott ki belőlem

akkor azt hittem napokon belül elfejtem
a remegését és azt a félelmet hogy
szorításom kelyhében megfullad szegény
de manapság is felemelkedik ekágé-
grafikonomon

fejem a vers és a címzett nevének
nyaktilója közé teszem túlságosan
jól ismerem azokat akik az igazság
magját ropogtatják és messzire
köpködik a héját

érintésemtől életre kel a gombostűvel
rögzített szitakötő indulásra készen berreg
a város fölé szállok vele mint kecses
légi járművel figyelmen kívül hagyom
a közeledési szabályok betartását

a személyiségi jogok megsértésével
betekintek a jómód langyos vizében
lubickolók lelki nyugalmába s látom
ahogyan értelmük egy pofonegyszerű
kérdésen elvérzik éppen

napra nap hasztalan pepecselek az emlékezés
hézagjain a siránkozások nem pótolják
a megfelelő kötőanyagot pedig itt dől el
hogy a saját történetemben hős vagy mártír
leszek hogy milyen módszerrel tudom
hallásomat a sunyiság kasztrált hangjától
és a léggömb-ígéretek kidurranásától megvédeni

ez a most vagy soha ideje
amikor feltétlen szükséges beszerezni
egy olyan szemüveget amin keresztül
a nemzeti viseletbe öltözött gyűlölet
sőt még a király is meztelen

egészen az égig emelkedem
premier plánban látszik a táj
eltörpülnek az istentelen istenségek
csak a haza anyái és áldatlan állapotukat
átvállaló pocakos apái fohászkodása
hallatszik fel