Egy régi magnószalagon,
az apám hangját hallgatom,
megnyugtató, hogy visszaszól
a tonnás harminc év alól.
A tónust, ritmust rá hagyom,
s míg hullámzok a dallamon,
kifut belőlem az erő,
s az irdatlan rés egybenő.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“s az irdatlan rés egybenő”
Tapinthatóvá tetted a tapinthatatlant, Barátom.