az agy folyton dolgozik lázasan kutat
valamit amit soha nem kellett keresnie
mint felfelé áramló vízesés homokba
omló jégfal abszurd ez az önkéntes
szenvtelenség meg kell fulladni a fel
nem tett kérdések özönétől az állandó
várakozástól mintha nem érdekelne
mintha érintőleges volna mintha csak
sokadlagos eleme lenne a mindennapi
közömbösségek őrült halmazának olykor
a harag kiömlő gőzéből kell inhalálni
fehér izzásig gyűlölni másnap elégszer
kántálni szeretem magam már nem segít
méregdrága zarándoklatok karneválja
se elvonulás se csönd se hangos beszéd
nincs szükség feloldozásra elvesztette
hitem az idő kérdik mit táncolok csupa
lemondást felelem nincs másik zene csak
kikopogom a dolgok mikéntjét hogy kell
félreeső járatokban kavicsnak lenni és nem
kívánkozni légmentesen lezárt ajtók mögé
7 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
aztaaaaaa! már megint mekkorát írtál! azt hiszem, a mintha-t is ideje kitoloncolni a szókincsünkből, hogy a fene ette volna meg 😀 nagyon ránk férne már pár mintha-tlan nap 🙂 de már közelg… 🙂 ölellek, gratulálok!
Kitoloncolhatatlan. Néha a saját érdekemben teszek úgy, mintha. Máskor muszájból. Ez utóbbiakat örömest mellőzném.
( 4 )
“nincs másik zene csak
kikopogom a dolgok mikéntjét”
megtetted
Igyekszem. Több-kevesebb sikerrel.
Kavicsosan kikopogtattad… 🙂
Ha kavicsosan, akkor jó!
Jobb, mint KŐtelenül.