szeretlek
kedvesem

mondd a tengernek
türelem
ne fodrozódjék
hullám a vízen
mondd a szélnek
fűszál ne rezdüljön

lágyítsd meg szíved
engedd
hogy jó urad
elfeledtesse emlékét
a déröklű napoknak
kínjait a lélek
telének

királyném
soha többé
ne hagyd
tűnek hegyén szenvedni
a most fölröppent lepkét

apály
dagály
morzsolta szíveinknek
engedd végre
hogy megint megtalálják egymást

száz életre való
lélekkel
kísértelek
és
kísérlek
hagyd hogy
megvigasztalódjam
benned

hogy elégjek
hogy rendjelként
viseljem égési sebeim

süllyedtem
és hagytalak süllyedni
örök atlantiszom
emelkedj
a hullámok fölé

adjad
egész birodalmad
amivé lettél míg
vakságomban
nem láthattalak

teremtményem volt
ki újrateremtette magát
homlokán önző feliratommal
privát

meggörbítettél és kiegyenesítettél
férfikorban férfivá tettél
egyetlen
mindenkor hatályos
törvényem
te

téged perzsellek
hajnalig
tüzeknek tüzével

túl drága kincs
vagy nekem
hogy nélkülözzelek
mértéktartásra
ne ints
nincs többé alku

olvass el
csukj be
nyiss ki újra

zuhanásomban
általad
emelkedem
és kereslek
míg vér lüktet
megszűkült ereimben

szeretlek
kedvesem