versem
az én szavaimnak rendje
és vetem rendre
pergamenre
mintha érték nőne
én balga ha vetem
pergamenre
Diogenész hordót kerget
lámpása árnyakra veti magát
a kádárfáját
hogy gurul a dongó donga
kong zokogva
kaffancs torokban
hess te barázdabillegető
hess
ne állj az utamba
ember ember a határban
ki látja
vihog a ganajtúró
látja
golyóján parádéz
minő villogó
ész fitogtató
vének tanácsán emelkedő
nyegle bajuszkötő
játssz csak a húros inakon
tánc tánc kádártánc
poéta avató
ürítheted kelyhedet
2006.01.29.
Időtlenné írtad, Vincze… úgy értem, akár ma is írhattad volna…
Köszönöm szépen Mária az “időtlen” figyelmedet!
Különös, kifejezetten Vinczésen duhaj és elgondolkodtató “bordal” (itt is), kedves Vincze.
Köszönetem itt is 😀