éhes vagyok eszem szomjas vagyok iszom
elégedetté tesz ami egyszerű testté válik
élvezem az élet megújulását letelt a hét év
állítólag már egy sejtem sincsen azok közül
amik beléd szerettek de a legfrissebbek is
megkapták a maguk örökségét nem lehetek
egészen nyugodt felőlük csak védekezek a
mindenkori kísértések ellen mert mi az a
nincs ami így van hogy fegyvertelenül is
alászállnék és esküszöm nem leskelődöm
visszafelé nem ronthatom el mert így is
mit összebolyong csupaszon az ember azt
se tudva már hogy orpheusz vagy eurüdiké
énekel hogy a kóborlás vagy a hűség taszít
pokolra vagy ami rosszabb a puszta biológia
hogy nem a lehetetlen akadályoz hanem
a józan ész ez a szerelem paradoxona
minél inkább nem indulok sehova utánad
annál inkább pokol csak úgy megmaradni
éhes vagyok eszel szomjas vagyok iszol
örülnöm kell hogy mindketten létezünk
7 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Azabetyárját, ez nagggggggyon jóóóóóó! aléldosom 🙂
Köszönöm, Marim! (nem vagy egy kicsit elfogult? 😀 )
2in1 🙂 Minden elismerésem kedves Kő. Nekem két dolog ugrott be e versről, az egyik az androgün lét, a másik a tat tvam asi. Mindkettő belefér. Nagyon tetszett 🙂
Na, most guglizhatok… 😀 De megteszem. Köszönöm!
Ó, biztos vagyok én abban, hogy mindez ott van benned is gugli se kell:) Máskülönben nem is tudnád így megírni! Nagyon tetszik ez a veresed is:)
Abetyárját, bizony.
Egyszerre kemény és lágy, szóval frenetikus.
Köszönöm, Tibor!