amikor kettőezertizennyolcban
háborúvá nőttek az ukrán kormány
elleni tiltakozó demonstrációk
Szerhij Zsadanért aki Petőfivel
ér fel mivel ő is az egész emberiség
jövőjéért küzd szóval miatta és
költőtársai miatt aggódva
követtem az eseményeket

arra gondoltam megírom neki
hogyha menekülnie kell örömest
befogadom szerény hajlékomba
megosztom vele csekélyke ételem
hogy agyonstrapált laptopomon
legyen ereje újabb grandiózus
műveket írni arról hogy a vers
forradalom

sandán néző szomszédaimat
megnyugtatom nem tapsnok ő
nem szavazóbérenc sosem voksolna
a totalitarizmusra ugyanis ez a fiatal
ukrán lángelme pontosan tudja
mit jelent a demokrácia és szabadság
nélkülözése

végül nem hívtam
tudtam úgysem jönne
mert hazájában ez volt az a helyzet
amikor a maradáshoz
sokkal több bátorság kellett
mint a meneküléshez