szívdobbanásod a csend morzejeleihez
hangolod, pillantásod kedves tárgyakat
simogat. alig ismeri fel arcod a jégpálya
simaságú tükör. rosszabb is lehetne,
vigasztalod magad. a plafon ázásfoltján
rád tátja száját egy szörnyű sárkány.
nem félsz. addig élsz, amíg a valóság
valamennyi alakzatát kielemzed. tudod,
csak a semmi nem hagy nyomot. lakatlan
szívekre lelsz, beléjük költözöl, ahogy
remeterák az elhagyott csigaházba,
hogy tengernyi szereteted megrendítse
önnön ürességüket. a bolyongás művésze
vagy. a kámforszagú ég alatt gondolataid
búzaföldjén egy vers ciripel. ha elfáradsz,
meghúzod magad szép emlékek réseiben,
hallgatod a Tó hívogató zúgását. százszor
is átgázolsz a túlpartra, ahonnan újra célnak
látszik az indulási oldal. a döntés percében
nincs visszaút. Isten fényhíddal jutalmaz.
száraz lábbal érkezel.