föld föld riadok valahol az éjjel azonosítatlan
közepén még ha bánatos buddhák szomorú
szellemek földje elrekesztett víz magára
hagyott magaslat agyonjárt egykedvű
vidék is azért szilárd talaj az ember
magában befelé szemlél hallgat
hallgatásában fogyatkozik
nem bán kevesebbet
nem kíván többet
a többiét sem
senkiét
senkiét
idegenekét
főleg nem kívánja
ismerős dolgokat keres
helyettük támadóalakzatba
rendeződnek bizonytalan szavai
lekaparja töppedt szórványemlékeit
a sötétség kilúgozza szemeiből a látást
utat enged a legrosszabb képzelgéseknek
egy félig élt élet pánikrohamával küszködik
egyetlen elvétett lépés a fenevad szája föld föld
Csodálatosan komponált költemény! nem csak a formája ad különleges érzést, hogy mindjárt bekap, és “a sötétség kilúgozza szemei(m)ből a látást”, de a felütés kezdő szavai föld föld, és leütés visszhangja föld föld is elgondolkodtató. szeretem a metafóráidat, szófűzéseidet, szeretem “a támadóalakzatba rendeződött” egyáltalán nem bizonytalan szavaidat, forradalmi hevülettel töltenek fel. ölellek, és szívemből gratulálok versedhez, Magánlabirintus című új kötetedhez!
Marim, olyanokat mondasz!!!
Remélem, hétfőn már megérkezik a kötet Hozzád!
Ölelésem!
egyetlen elvétett lépés…
mi meg menetelünk
Folyamatosan menetelünk…