földön ülök iszom és kiszáradok és iszom
elfolyik tőlem a víz és kiszáradok forrásnak
tűnök isznak és kiszáradok és iszom az
élet varázsigéit próbálgatom ők-én én-ők
ők-ők én már nem és már nem én ki tudja
volnék-e igazi és melyik gubbaszt a földön
a víz vagy a szomj nélküli gondját viselem
mindkettejüknek a vihar kipattanásának
pillanatában felülről érkező folyó tenger-
fekete és nehéz napok üledékétől terhes
odakint vajúdik az ég ülök a földön falak
tetők és vészkijáratok mögött az áradó víz
elfolyik kiszáradok és iszom és kiszáradok